2014. május 4., vasárnap

2014. május 3., szombat

Pósa Lajos: Anyám intése

Anyáknapjára készülve ezzel a szép verssel kívánok áldást e sorok olvasóinak, különösen az édesanyáknak, nagymamáknak, de a keresztanyáknak és a meleg szívű nagynéniknek is, akik nélkül életünk szegényebb lenne!

ANYÁM INTÉSE (Pósa Lajos verse)

El ne add az ősi házat, / El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig / Gólyamadár kelepelget.
Ha elfáradsz a világban: /Gyere haza megpihenni,
Az öreg fák árnyékában /Szép időkre emlékezni.
Rád nevet, mint hajdanában, /A cseresznye, piros alma;
Gyermek leszel, újra fiam, / S belefogsz egy dalba.
Szántófölded kenyeret ád, /Az a föld jó kalásztermő!
Friss vizet a csörgő patak, /Tüzelőnek fát az erdő.
Gyümölcsfáid oltogatod, /Tisztogatod, nyesegeted,
Ablak alatt a kis kertben /Az utakat rendezgeted.
El-elsétálsz a mosolygó /Virágok közt andalogva…
Úgy-e fiam, hozol majd ki /Egy-egy szálat a síromra?
El ne add az ősi házat, /El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig /Gólyamadár kelepelget.

Lk 23,32 34

Lk 22,54 63

Lk 22,31 53

Jób 25,1 6