2012 május 6, Anyáknapja
Bibliaolvasás: 5Móz.24,1-22.
Alapige: 5Móz.24,19.
Kedves Testvéreim! A 2012-es esztendő anyáknapi istentiszteletén az Úr Isten irgalmas szeretetre tanít bennünket.
A felolvasott alapige üzenete is az irgalmas szeretetről szól. Ha végiggondoljuk életünket, és mindazt, amit eddigi életünk folyamán láttunk, akár még a kicsinyek, a gyermekek vagy az ifjak, de különösön sok mindent átéltek felnőttekként, és az idősebbek, azt láthatjuk, hogy nagyon sok bajt, kárt tud okozni a kapzsiság és az önzés. Akkor, ha a családban is ez felüti a fejét, vagy a gyülekezetben is jelentkezik, akkor ennek többszörös negatív következménye is lehet. A kapzsiság és önzés helyett Istenünk ma irgalmasságra tanít. Az egymással szembeni magatartásnak a mindenkori alapja csak egyvalami lehet: a tisztelet. Már kisgyermekkorban is mieinket arra neveljük, amire Istenünk az 5. parancsolatban így tanít: Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, melyet az Úr, a Te Istened ád tenéked.
A felolvasott Ige most ezt gondolja tovább, a gyakorlatba kívánja ültettetni velünk. Négyszer is mondja ebben a fejezetben: jövevényt, árvát, özvegyet ne nézz le! Isten törvénye, íme, TELE VAN JÓSÁGGAL. Sokszor így emlegetjük a köznyelvben Istenünket: „a jó Isten”. Nem hibázunk, mert ISTEN valóban JÓ. Még akkor is igaz ez, ha sok gonoszsággal találkozunk. Isten a kiszolgáltatott ember oldalára áll. Ő mindig is a védtelenek pártján állt.
Emlékeznie kell Izrael népének, mert te is ilyen kiszolgáltatott, ilyen védtelen, rabszolga nép voltál ott Egyiptomban, de kiszabadított téged onnan az Úr! A bűn rabszolgaságából Jézus Krisztus által szabadított ki minket Istenünk, és ha már irgalmasságot és kegyelmet találtunk, nem lehetünk irgalmatlanok, nem élhetünk önzően.
Istennek gondja volt, és gondja van mindig a megárvult gyermekekre. Gondja volt sokszor megárvult, a világ erőszakosságának kitett Anyaszentegyházára, az Ő kicsinyeire.
Anyák napján az édesanyák mellett köszöntjük a Nagymamákat, Keresztanyákat. Hálát adhatunk azért is, hogy az Anyaszentegyházban a szegényekről, nyomorultakról, árvákról, és özvegyekről gondoskodó Istenünk van nekünk. Merjük továbbgondolni és gyakorlatba ültetni azt, amit Isten üzen nekünk! Az Ő Anyaszentegyházában ilyen gondoskodó anyai szeretetet vár tőlünk. Elhangzanak az anyák napi versek és énekek, megtörténik az édesanyák, nagymamák köszöntése, könnyeket is ejtünk, - ez így van rendjén, és helyes is-, de Isten Igéje arról beszél, hogy életvitelünket ne a pénz, a vagyon, a gazdagság utáni vágy határozza meg. Ezek keresése helyett a gondoskodó szeretetnek adjunk helyet! Ez az elmúlhatatlan érték.
Ahogyan köztünk is vannak olyanok, akiket nem egy édesanya nevelt fel, hanem egy második anya, árvaként nőttek volna föl, de Isten gondoskodott számukra anya helyett másik anyáról, - tudjunk róluk is megemlékezni! Ugyanígy tudjunk mi is az Anyaszentegyházban odaállni mások mellé, olyanok mellé is, akik számára az édesanyai szeretet nem adatott meg! Álljunk azok mellé is, akik valamilyen ok miatt gyermeket szívük alatt nem hordhattak, ám a Jó Pásztortól tanult gondoskodó szeretetet övéik felé megmutatták!
Egy kérdést szeretnék az Ige kapcsán megfogalmazni. Vajon a megöregedett, megözvegyült édesanyák számíthatnak ma erre a gondoskodó szeretetre? Vajon az 5.parancsolatban kért tiszteletadásban helyt állunk-e? Vagy az Ige szerinti ottfelejtett kéve fontosabb lesz-e, mint, hogy valaki örüljön és boldoguljon? A garasoskodó, filléreskedő, kapzsi életvitel ellen szólít fel itt Isten Igéje, de hiszem, a sok tiszteletlenség, illetlenség ellen is, amivel nap mint nap találkozunk.
Kedves gyermekek! Örülünk nagyon, hogy ma sokkal többen vagytok itt, mint más vasárnapkor. Visszavárunk benneteket, hogy ilyen sokan legyetek máskor is!
Isten Igéje alapján, -a teljes Biblia beszédmódja szerint, melyet számunkra hirdettet -, a Heidelbergi Káté az 5.parancsolattal kapcsolatosan a 104. kérdésben a felől érdeklődik, hogy mit követel Isten tőlünk itt, ezt a választ találjuk: „Azt, hogy atyámnak, anyámnak, és valamennyi elöljárómnak minden tiszteletet, szeretetet és hűséget megadjak, és magamat minden jó tanításnak és büntetésnek illő engedelmességgel alávessem, azonfelül az ő gyengeségeik iránt türelmes legyek, mivel Isten minket az Ő kezük által akar vezetni.”
Kedves Testvéreim. Én úgy gondolom, itt még van sok tanulnivalónk! Kedves gyermekek és ifjak! Hiába lesz ott az ellenőrzőben a jeles vagy a tízes, hogyha elmarad a tiszteletadás, ha elmarad a szeretet, ha elmarad a hűség. Isten ma ezt szeretné a szívetekbe vésni. A következő nemzedékeknek és a leendő édesanyáknak is, akik ma még lehet, leányok, a szívébe szeretné írni:
úgy tudjatok élni és minden tiszteletet megadni és hűséget mutatni, hogy majd ilyen tiszteletet és hűséget kaphassatok később a ti gyermekeitektől! Amint az Igében is előttünk áll: így cselekedjél, és akkor boldogulsz te, és minden munkádon áldás lesz, így megáldja Isten kezed minden munkáját.
Egy ajtó előtt állunk, és ha a zárba nem illik a kulcs, nem tudunk bemenni az ajtón. A jövő ajtaja akkor nyílik meg számunkra, - s ez az ajtó nem más, mint az élő Jézus Krisztus -, ha engedelmességgel lépünk át rajta. Az illő engedelmesség mellett sajnos van illetlen engedetlenség is!
Hány olyan édesanya vagy nagymama, akiknek az éjszakában is vigyázó szeretetét is tapasztalták a gyermekek, az unokák, amikor eljön egy nehéz időszak, eljön egy megfáradás, eljön egy betegség, egy kórházi állapot, vagy egy idegrendszer meggyöngülése, várná, hogy legyünk velük szemben elnézőek, türelmesek!
Az alapige előtti, 17. versben azt olvassuk, „ ne forgasd ki jogaiból a jövevényt és az árvát, ne vedd zálogba az özvegy ruháját”, vagy ahogy Károli Gáspár fordította, „ IGAZSÁGÁT EL NE CSAVARD!” Ma így is igaz: AZ ÉDESANYÁNAK IGAZSÁGÁT EL NE CSAVARD! Mi nagyon tudjuk csűrni-csavarni az igazság dolgát a magunk értékrendje szerint. Isten az egyedüli igazság tudója. Isten az, Aki vizsgálja a szíveket. Ő azt mondja: ha kevesen voltál hű, többre bízlak ezután, menj be a te Uradnak örömébe.
A szegény, a jogfosztott, az elnyomott Istenhez kiálthat, ha irgalmatlanságot él át az irgalmatlanul cselekvő miatt, de áldhatja is azt, aki jót tett vele.
Néhány idevonatkozó bibliai idézettel szeretném zárni az Ige magyarázatát, mert a Szentírás önmagát magyarázza. Igét igével összevetve értjük meg igazán Isten akaratát. Így elkerüljük, hogy félremagyarázzuk azt, vagy magunk gondolatait vigyük bele. Reformátoraink szerint így értjük meg igazán Isten üzenetét.
Mózes második könyvében, a 22. fejezetben pont arról van szó, amiről az előbb szólottam:
„Ne nyomorgassátok az özvegyeket és árvákat! Ha mégis nyomorgatjátok őket,, ,és hozzám kiáltanak segítségért, bizony meghallgatom kiáltásukat. Fölgerjed haragom, és fegyverrel öllek meg benneteket, és majd a ti feleségeitek lesznek özvegyekké, és gyermekeitek árvákká.”(21-23.) Ugye, hogy nem ezt akarjuk?
Hadd lépjünk azonban tovább! Isten szólt, s az Ő népe pedig szavát sorozatosan félretette, nem törődött vele. Jeremiás által Isten fájdalmasan szólalt meg, amikor látja azt, hogy nincs irgalom, nincs szeretet. Jeremiás könyve 5. fejezetében többek között erről van szó: „Mert bűnösök vannak népem között, orvul leselkednek, mint a madarászok, tőrt vetnek, hogy embereket fogjanak. Mint a madárral teli kosár, úgy tele van házuk alattomossággal, így lettek hatalmasok és gazdagok. Meghíztak, kövérek, gonosz beszédükben nem ismernek határt, nem hoznak ítéletet az árvák ügyében, hogy boldogulhassanak, a szegények igazát nem védik meg. Ne toroljam meg ezeket – így szól az Úr -, és ne álljak bosszút az ilyen népen?! (26-29.) Hogy sír fel az Úr Isten, látva ezt a gonoszságot! Vajon a mi családjainkban milyen tiszteletet, milyen szeretet lát? Vajon a mai elöljárók életében milyen engedelmességet, milyen segítőkészséget lát? El lehet ezeken gondolkozni!
Valamiről még a legvégén szólni szeretnék! A jövevény, özvegy, árva és szegény ügye, és sokszor az Anyaszentegyház ügye is az ennedik, sokadik helyre kerül, mert mindig van fontosabb. Egyvalami keményen zajlik, ennek a neve: önpusztítás. Isten könyörüljön rajtunk, hogy nehogy önpusztító nemzet legyünk! Sajnos a két világháború, melyben sok magyar vér hullott, - s nemcsak magyar vér -, nem hozott annyi áldozatot, mint ahány világra nem jött gyermek áldozatul esett. Ők az önzésnek, a szeretetlenségnek az áldozatai. Vétenénk, ha anyák napján erről nem beszélnénk, vétenénk, ha anyák napján ezért nem kérnénk bocsánatot Istentől, vétenénk, ha nem kérnénk jó reménységet, bizakodó lelkületet a mai, gyermekeket alig vállaló fiatal házasokért, és ne imádkoznánk értük. Vétenénk, és önpusztítók lennénk, ha erről meg nem emlékeznénk, és nem sírnánk, jajgatnánk! Nem akarok ünneprontó lenni, de Isten Lelke a szívemre helyezte ezeket.
Ezékiel próféta könyvéből szeretnék még két verset idézni, ahol keresi az Úr a bajok orvoslóit, azokat, akik a résekre, a repedésekre kiállnak, - és nem talál ilyeneket. Ott, akkor nem voltak olyanok, akik a közért, az Anyaszentegyházért áldozatokat vállaltak. Azért fájdalmas ez, mert Isten maga mondja ki ezeket. Ma azért hangoznak itt el ezek az igék, hogy ez ne legyen igaz ránk nézve! „Kerestem köztük valakit, aki építené a falat, és odaállna a résre színem elé az országért, hogy ne pusztítsam el, de nem találtam. Ezért kitöltöm rajtuk dühömet, megsemmisítem őket haragom tüzével, fejükre olvasom tetteiket, - így szól az én Uram, az Úr.” (Ez.22,30-31.)
Az áldást ígérő Istenről hallottunk az elején. Boldogok voltak, boldogok ma is, és boldogok lesznek ezután is az irgalmasok, mert ék irgalmasságot nyernek. Ámen.
Urunk, Istenünk, most amikor felálltunk padjainkban, úgy érezzük, hogy minket állítasz oda a résekre, a repedezésekre, olyan helyekre, ahol annyi orvosolni való van, egy olyan világba, ahol annyi szeretetlenség, irgalmatlanság van. Mégis, a Te jóságod és szereteted körbevesz minket.
Köszönjük, hogy már kisgyermek korunktól kezdve az édesanyai szereteten keresztül így éreztetted a Te jóságodat és szeretetedet. Köszönjük, Istenünk azokat az édesanyákat, akik ma is szeretettel fordulhatnak felénk, de azokat is, akik már előre mentek, akik már Tenálad vannak. Köszönjük, Istenünk azokat a nagymamákat, akik az ő szívüknek esedezésével fohászkodnak az unokákért, a keresztanyákat, akik mindennapi szeretetük megmutatásával próbálják övéiket a Te utadra terelgetni.
Így kérünk, add a Te áldásodat az önzetlenül irgalmasságot cselekvők életére, akiknek sokszor az utolsó falat jutott, akik számára a fekete kenyér sokkal finomabb volt, mint a fehér! Imádkozunk azokért, akiknek az alvásból, pihenésből oly kevés maradt. Urunk, Istenünk, itt vannak ők, s itt vagyunk velük a Te lábaidnál! Köszönjük, hogy Te Izráel őrizőjeként, de a lelki Izráel őrizőjeként is az Anyaszentegyházban, Te nem szunnyadsz, és nem alszol, így vigyázol reánk. És most feladatot adsz a mai édesanyáknak, a leendő édesanyáknak, de a mellettük élő édesapáknak és nagyapáknak is, hogy ezt a Te szeretetedet, irgalmas jóságodat ne csak hirdessük, megéljük is.
Urunk, add, hogy gyermeki lélekkel, tanítványi életvitelben kérhessünk Téged: egyengesd útjainkat az engedelmességnek Lelkével! Hiszen, ha tiszteletlenül és engedetlenül élünk, Te ugyanúgy felsírsz és bánkódsz rajtunk, mint egykor a Te néped miatt, kik az engedetlenség útjára tértek.
Köszönjük, hogy minden vétkünket, s engedetlenségünknek büntetését a mi Urunk Jézusunk magára vette, s azért szenvedett, hogy mi bűnbocsánatban részesülve életünkben tovább haladva, már ne cselekedjük korábbi vétkeinket! Hangzik sokszor az Ő ajkáról, és gyógyítja szívünket beszéde: -Megbocsátattak a te vétkeid, eredj el, és többé ne vétkezzél!
Kérünk, 1gy áldd meg emlékezésünket, így áldd meg istentiszteletünknek további részét! Akkor is, amikor hangzik az édesanyákat, nagymamákat köszöntő vers, hogy Anyaszentegyházad ölén mindnyájan, mint a Te gyermekid testvérekké születhessünk, - akkor is, ha ott van a nyomorúság, a baj a felebarát, a másik ember életében. Így kovácsold eggyé Istenünk, - ebben a szeretetlen és irgalmatlan, sokszor csak az önzés útját követő világban, az ármánykodás és egymásra mutogatás világában -, tedd eggyé, Istenünk a mi gyülekezetünk népét, hogy egy szívvel egy lélekkel élhessünk és szolgálhassunk neved dicsőségére, szeretteink, és minden felebarátunk javára, mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.
