Gondolatok a 2012 május 13.-i, vasárnap délutáni igehirdetésből.
Alapige: 5Móz.27,1-10.
- Mindig szükségünk van Istenünk emlékeztető szavaira. Bizonytalan világunkban az Ő védelme biztos.
- Az oltár kövei faragatlanok kellett legyenek. Vajon mi el tudjuk fogadni magunkat olyannak, amilyennek Isten teremtett? Ő tudja, miért teremtett olyannak, amilyen vagyok. A golgotai oltárra nézve, Krisztusra nézve már tudjuk: A MI BÉKESSÉGÜNK BÜNTETÉSE RAJTA VAN.
- Nem csak a kedvenc, kiválogatott igéket kellett feljegyezni: MINDET. A TELJES ÍRÁS MA IS AZ ÉLET FORRÁSA. „Sola Scriptura”!
- Isten Igéjének a továbbadásáról van itt szó. Ez az Egyház fődolga.
- Messzire láthatók voltak azok a fehér kövek, mint Krisztus Urunk megfogalmazásában „a hegyre épített város”.
- „Egész Izráelhez” beszélt Mózes. Mit jelent ez ma nekünk? Felelősek vagyunk az egész családért, az egész gyülekezetért, nemzetért.
- Csendben odahallgatva, elcsendesedve az Isten előtt nyer áldást a nép. Mennyi zaj, indulat, egymásnak feszülő gonosz indulat lehet övéi között?! KRISZTUSBAN megbékélve egymással is megbékélhetünk! Szoktál-e Előtte elcsendesedni? Mondd ma is: Szólj, Uram, mert hallja szolgád szódat!
- Mózes a szeretet szigorával mondja: „melyeket én ma parancsolok neked”. Meggyőződéssel adja tovább az Úr üzenetét, azt nem másítja meg, nem finomkodik, nem részigazságokat mond. Mozgósító, engedelmességre sürgető erővel szól.
- Az engedetlen békétlenség elválaszt, az Istennek engedelmeskedő, megbékélt szív indulatai, Krisztus indulata összeköt.
A teljes istentisztelet letöltőlinkje: http://data.hu/get/5120009/REC01.mp3
( a lassú letöltés ingyenes, alól a szürke mezőre kattintsunk!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése